Kedves Naplóm!

A mai nap totálbrutál volt. Előzmények: egy hétig tartó gyötrő betegség, mely okán sajnos nem juthattam el kedvenc iskolámba, aholis az egyenáram csodálatos működésébe kaphattam volna bepillantást. Házi, persze, azt csinálni kell,olyan nincs, hogy valaki nem tudja, mi a feladat. Irodalomból egy kétoldalas fogalmazás egy napunkról, matekból 17. oldal, egész.

Páratlan napnak indult, semmittevés a semmittevés hátán, majd annak teljes mértékig tartó kipihenése.Délután nekiálltam levágni a füvet a kertben - hiszen csak így mehettem el Zsaniékhoz a pénteki "filmnézésre" -, viszont sikeresen ledaráltam a fűnyíróval a kábelt. Akkor már inkább nem a házi szilvapálinka íze járdogált a számban, hanem arcomon éreztem a süvöltő szeleket, melyek apám szájából indultak, és súlyos megvonásokat tartalmaztak ( internet, tévé, az a bizonyos pénteki buli). Este elkezdtem a párhuzamos szelők tételének gyakorlását a 17. oldalon, mikor már mindent tudtam, tesómnak csináltam vacsit, és úgy folytatódott a nap, mint bármelyik másik. Bepakoltam a táskám, lezuhanyoztam, este megnéztem a South Parkot, majd elaludtam.

Másnap reggel fél nyolckor testvérem őrjöngésére keltem, mert nem ébresztettem fel. Mint mindig, eszeveszett kapkodásba kezdtem, a késésben levés számomra nem volt szokatlan. A villamosmegállóban jutott eszembe, hogy otthon hagytam azt a bizonyos füzetet, amibe a fogalmazást kellett volna írni. Visszamentem érte. Mire visszaértem a megállóba, pont kimaradt egy járat így a suliba érkezésem időpontja a megengedett és oly sokat hallott "hét óra ötvenöt perc" helyett nyolc harminc lett. Mikor beértem, egy folyosón lévő padra letettem a táskám, hogy előkeressem az órarendem, de nem volt meg, így azt sem tudtam, melyik terembe kellene menni. A tanárinál kötöttem ki, szerencsémre ott volt az ofő, de ő kikérte magának, honnan tudhatná, hol az osztály. Javaslatára elindultam ,hogy bekopogjak,mind a 27 terembe, de mikor láttam, hogy már nem néz, ezzel a tervemmel felhagytam. Mikor kicsengettek, megtudtam a többiektől, hogy irodalmunk volt. Örültem, hogy lemaradtam, mert a házimat nem készítettem el. Legnagyobb boldogságomra és meglepődésemre, dicséretet kaptam, hogy általában szépen fogalmazok, legalábbis ezt mondta az irodalom tanárnő közvetlen azután,hogy -egy óvatlan pillanatban, mikor nem  futottam el előle, és észrevett - elmondta, szívesen elolvasná és értékelné a házimat a következő ebédszünetben.